A hazai ipar története új kiadvánnyal gazdagodott „Az acél szépsége” címmel, amely a Dunaferr egykori elnök-vezérigazgatójáról, Horváth Istvánról emlékezik meg.
Az előszót jegyző dr. Chikán Attila 1991 és 1998 között volt a Dunaferr Felügyelő Bizottságának elnöke: „Ezek az évek hazánk történelmi átalakulásának botladozó lépésekkel megjárt, de optimista időszakát jelentették. Az új feltételek még a gazdag tapasztalatokkal rendelkezők számára is sok újdonságot hoztak, együtt tanultuk a piacgazdaság gyakorlatát. A Dunaferr sikertörténet volt: az acélipar iránt érzett, sok év alatt sem csökkenő mély tisztelettel léptem át a kapuját az ország akkor legnagyobb termelő vállalatának, amely szimbóluma is lehetett az átalakulásnak szocialista nagyvállalatból sikeres piacgazdasági szereplővé. Sok órát töltöttem Pistával és munkatársaival, de vele kettesben is, gondolkodva a turbulens körülmények közötti helytállás lehetőségein. Az évek során kapcsolatunk a tárgyszerű szakmai tartalom megtartása mellett személyessé, barátivá vált. A Dunaferrnek és Dunaújvárosnak szerencséje volt, hogy ezekben az években Horváth István volt az elnök-vezérigazgató” – gondolatokkal ajánlja az olvasók figyelmébe dr. Chikán Attila „Az acél szépsége” című kötetet.
Ami pedig a címválasztásokat illeti, „Időkerék” címmel jelent meg 2006-ban a Dunaferr Dunai Vasmű elnök-vezérigazgatójának visszaemlékezés kötete. Nyolc évre rá, 2014. június 1-jén Horváth István befejezte földi létét, hogy azután a 72. születésnapját megelőző napon, 2014. június 16-án családtagjai, barátai, közeli munkatársai utolsó útjára kísérjék a Szent Gellért Plébániatemplom Urnatemetőjébe. Az „Időkerék” megszűnt forogni, elcsendesedett, megállt: „Idővonallá” egyenesedett.
A könyv címadó visszaemlékezése dr. Menyhárt Ferenchez, a Lemezalakító Kft. egykori ügyvezető igazgatójához fűződik: „István a gimnáziumi tanulmányaiból elmélyült humán szemléletet hozott magával. Villamosmérnökként ezt a tudást ötvözte az anyag belső lényegét ismerő, természettudományos műveltséggel. Az acélban a sokoldalúan hasznosítható terméket, a jövőt látta. Tisztelte a fémet, és azt a csodát, ahogy a földalatti, elrejtett ásványokból egyszer csak megjelenik a Ferrum, az égi fém, az an-bar, ahogy a sumér nyelvben nevezik. Valami olyan varázsa van, hogy aki ember a különböző munkafolyamatokban a vassal kapcsolatba kerül, annak minden feldolgozási fázisa tetszik.”
A kötet gazdag képanyaga a dunaújvárosi vas- és acélszobrász alkotótelepek alkotásairól illetve azok részleteiről készült, ezzel is nyomatékosítva a Dunaferr értékteremtő, művészetpártoló tevékenységét. „Hálával gondolok arra az időszakra, amikor még volt „MŰTERMEM”, ugyanis így hívtuk Móder Rezső barátommal a GYÁRAT. Miként elődeiét, így Horváth István támogatását is mindvégig élveztük.” – vall a korszakról a kötetben megszólaló Friedrich Ferenc szobrászművész, aki Birkás Istvánnal, Reszler Ernesztinnel és Erdész Lászlóval közösen elindította az Amatőr Képzőművészeti Műhelyt, a dunaújvárosi Vas- és Acélszobrász Alkotótelepek elődjét.
A visszaemlékezők sorában találjuk Mádlné dr. Maár Ilonát, Fejes Lászlót, akik a megyei és városi kamaráról is mesélnek. Szerkesztési elvként fogalmazódott meg, hogy a kötetben szót kapjanak azon személyek is, akik nem mindenben értettek egyet Horváth István döntéseivel.
„A kamarai rendszerhez való kapcsolódásom szorosan kötődött Horváth István, a Dunai Vasmű vezérigazgatója tevékenységéhez, aki az akkori helyzetben stratégiai jelentőségűnek ítélte meg a szakképzés és a felsőoktatás átalakítási folyamatában való részvételt a magyar gazdaság, az acélipar és a cég versenyképességének fejlesztése érdekében. Országos fórumokon, különböző testületek vezetőjeként célul tűzte ki a gazdaság és az oktatás szoros kapcsolatrendszerének kialakítását. Ez a tevékenysége sok szakértői munkát igényelt, amelyben kérte a segítségemet. Én akkor a Vasmű Humán Intézetének vezetője voltam. A helyzetelemzésben és a stratégiai célok kidolgozásában együtt dolgoztunk. Ő javasolta, hogy vegyek részt a Fejér Megyei Kereskedelmi és Iparkamara megszervezésében, aminek később elnökségi tagjává választottak. A szakképzés és a felnőttképzés képviselete tartozott hozzám.” – részlet Mádlé dr. Maár Ilona visszaemlékezéséből.
A kiadvány a Rolling Nyomda Ház gondozásában jelent meg – szerk.: Szente Tünde, borítóterv, tipográfia, képszerkesztés és fotók: Várnai Gyula -, a Dunaújvárosi Kereskedelmi és Iparkamara Latinovits Zoltán utcai székházában vásárolható meg.